A KULTÚRAKIRAKAT
Profán passió | Kutató kezek / Alföldi Róbert és a Szakértők
Posted on 2014. szeptember 3. szerda
- olvassbele
0
Nemrégiben ezen az oldalon azon
elmélkedtem, hogy lehet-e vezércikkből (egyáltalán újságcikkből)
színi előadást rendezni. A válasz inkább a nem felé hajlott. Mégis van
ellenpróba. Konrád György februárban megjelent esszéjét – Kutató kézben hamu és csontdarabkák – színpadra vitte Alföldi Róbert, a Zsidó Nyári Fesztivál nyitónapján.
Nem először nyúlt Konrád szövegéhez, készült belőle egy videófelvétel (megnézhető itt),
de a több mint félórás, nagyon elgondolkodtató szöveg hallatlanul
tömény. Nincs olyan mondata, ami után ne kellene megállni – (ha olvasom,
újraolvasni) –, gondolkodni rajta. Mert ez a szöveg: nem kizárólag
elmélkedés. Szenvedéstörténet is: profán passió.
Konrád először arról a híres Wannsee-i
konferenciáról ír, ahol hűvös, nyugodt, józan urak eldöntötték az
európai zsidóság sorsát. A megsemmisítésüket.
Aztán a saját gyermekkorát mondja el,
hogyan élte meg szülővárosában az ég elszürkülését majd elfeketedését – s
milyen csodaszerű véletlenek, időzítések, el- és visszautazások,
mentették meg végül is az életét, miközben rokonai szinte mind egy
szálig áldozatokká lettek.
Az esszé végül pedig hatalmas merítéssel
arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi visz embernek látszó
élőlényeket a genetikailag teljesen azonos fajtatársaik elpusztítására.
Ez a szaktudományosnak tűnő megfogalmazás nem véletlen. Konrád egy
Leonardo kíváncsiságával és hűvös tárgyilagosságával boncolgatja
aprólékosan ezt a szörnyűséges szövetet.
Konrád György szövege ugyan sehol nem tesz aktualizáló utalást, de mondatai különös visszhangot vernek: „Ma
már, hetven évvel később, inkább az odavezető út az érdekes, a szótól a
tettig, és ami utána van: az előzmény és a következmény, a
populista-fasiszta mozgósítás, a diktatúra kiépítése, és az ellenségként
való definíció, amelyből ellenségként való determináció is lesz.”
Amikor Alföldi Róbert a színre vitel
mellett döntött, valószínűleg sejtette, hogy a személyes szakmai hitele
is elegendő lenne, hogy megtöltse az Urániát. De az is nyilvánvaló volt,
hogy ez a szöveg a tűrőképesség határait feszegeti. Színpadi társnak
választotta maga mellé ezért a Szakértők zenekart. Ez a sajátos – színház-zenei – formáció, Kovács Márton
vezetésével már számos színpadi mű zenéjét szolgáltatta. Igazi fúziós
zene szólt most az Alföldi által teremtett végtelennek tűnő csöndek
után, olykor a szöveg alatt, vagy azzal feleselve.
Fúziós a zene, vagyis minden megszólal
benne: áthangszerelt magyar népdal – esetleg új zenével –, klezmer,
hagyományos (és free) dzsessz, cigány muzsika, de még olyan részlet is,
ami Bartók Amerikában írt, boldogtalanságot árasztó zenéi folytatásának
hihetnénk, holott egyértelműen Szakértők-muzsika ez, ilyen mivoltában
összetéveszthetetlen.
Alföldi Róbert mögött balra Radnay Csilla
A zenekarba ült Alföldi meghívására – és énekelt, muzsikált – két jóbarát-színész, Hevér Gábor és Radnay Csilla. Mintha csak oda születtek volna.
A monumentális szöveg és a hatalmas, lenyűgöző est végén hosszas vastapssal ünnepelhettük az előadáson megjelent Konrád Györgyöt is.
Az írás részben azonos az Új Élet október 1-jei számában megjelenő cikkel.
Zsidó Nyári Fesztivál, 2014. augusztus 31.
Uránia Nemzeti Filmszínház
Uránia Nemzeti Filmszínház
Fotók: Vajda Tamás
